1836- ban megkezdődik
Lacháza történelme, vagyis a
kórógyvári-bobotai csatorna megépítésével amely elősegítette a Palacsa mocsár kiszáradását. Az így kapott
földet Adamovich földbirtokos (katolikus vallású) magyar telepesekkel népesíti
be akik készen állnak az újonnan megalakult kendergyárban dolgozni. Az ő
házaikat a csepini uraság csak két évvel később fejezte be, 1838-ban, mindaddig
az első lakosok fakunyhókban éltek. A megművelt földekkel kapcsolatban már tíz
évvel később kialakultak a pereskedések a szomszédos dopsini lakosokkal, végül ez a
vita gyorsan megoldódott a lacháziak javára. A települések megalapítása idején
a legközelebbi katolikus plébánia Szemelcen
volt, de mivel már 1845-ben megalapították a csepini plébániát is a helyiek
kifejezték azon kivánságukat miszerint a
csepini plébániához szeretnének tartozni amit úgy oldottak meg, hogy Lacháza
formális ága Szemelce plébániához
tartozott míg a gyakorlati a csepinihez.
A plébános és az egyházmegye részeiben megőrzött levelezésének köszönhetően
ismertek esetek Lacháza megalapításának legkoraibb időszakából. Lacháza „arany
korszakának„ lehetne nevezni az 1902-től 1905-ig tartó éveket amikoris megnyílik
az akkor első újkori kendergyár Szlavóniában, majd a tejgyár és az út csepin
felé (ill. Eszék felé). Ekkor készültek el a katolikus templom megépítéséhez
szükséges tervrajzok is, megkezdték az új iskolaépület megépítését és végül
kiépült az Eszék-Dakovár közti
vasútvonal lacházi megállóval. Az I. világháború megszakította a templom
építését és hátráltatta a település gazdaságát, így a fejlődés a két
világháború közötti időszakban lényegesen lelassult. A II. világháború demográfiai katasztrófát
eredményezett amit talán a legjobban a zsidó és német kisebbségi lakosság
eltünése bizonyít. A II. világháború után kezdetét veszi a nagy horvát
telepesedési hullám, leginkább Dalmáciából, ezt követően kialakul a magyar
lakosságnak ugyan erőszak mentes megis
gyors es erős asszimilációs
folyamata. A haborús károk rehabilitációjának első évtizede után, Lacháza a
szocialista időszakban lényegében gazdaságilag fejlődött a nyolcvanas évekig
illetve a gazdasági válságig. Lacháza a honvédő háború ideje alatt végig a
csatatér első vonalában foglalt helyet ami a civil lakosság menkülését eredményezte 1991. nyarától. Lacházát mégis sikeresen megvédték és nem
vált megszállt területté. 1994-ben a lacházi plébánia és 1997-ben a lacházi
járás megalapítása új korszakot jelöl a település fejlödésében, de hosszú távon
valószinű, hogy a legkomolyabb problémát a lakosai számának drasztikus csökkenése okozza és az, hogy
megszűnik illetve lecsökken a jelentősége azoknak az egykor rendkivül sikeresen
működő ipari vállalkozásoknak melyek Lacházát pozitiv értelemben mindig is
megkülönböztette a környező vidéki településektől.
Lacháziak beszéde az ő nyelvi sajátosságaik a szlavóniai
tájszólás beszédei közé tartoznak vagyis a szlavóniai Dráva-menti beszédek
közé. Mivel Lacháza a II. világháború végéig kizarólag magyar lakosságú falu
volt , így a magyar nyelv az ami nagy mértékben hatott a nyelvük egyes sajátosságaira.
Ebből az okból kifolyólag a lacházi beszéd különleges tájszólással bír amely eltér a szlavóniai beszédek
tájszólásaitól. Szóalaktani, sintaktikai és lexikai értelemben is felismerhető
a két nyelv összefonódása, ami a lacháziakat különlegessé és egyedivé teszi.
Különösen érdekes az a lexikai szint amely számos török, magyar és német
szavakban bővelkedik. Mélyebb tanulmányozással a nyelvben fellelhetők az
emberek életmódja és szokásaik is ilyen módom megőrizve az apáról fiúra való
tradiciók átültetését. A munkához vannak csatolva az átirt anyanyelvi beszédek,
a beszéd illetve tájszólás sematikus felosztása, földrajzi és nyelvjárási
térképek és táblázatok.
Nyári Denisz
